Elhagyott közoktatási intézmények és lehetséges hasznosításuk

A Lakatlan közösségi térképén jelenleg több mint húsz oktatási intézmény szerepel. A jelenség mögött számos ok állhat: demográfiai, törvényhozási, szociológiai és építészeti egyaránt. Az iskola és az óvoda mint középülettípus rendkívül izgalmas, mind szimbolikus szerepe, mind speciális építészeti adottságai miatt, piaci áron való értékesítése azonban annál nehezebb.

A csepeli Görgey Artúr Általános Iskola egykor és ma (Forrás: csepel.info / 21.kerulet.ittlakunk.hu)

A tömeges iskola-összevonásokhoz és bezárásokhoz vezető folyamatok itthon összefüggtek a kilencvenes években kezdődő, mai napig lezárulatlan változásokkal. Az iskolabezárásokat eredményező egyik legkézenfekvőbb ok a népességszám alakulása. A folyamatosan csökkenő óvodáskorú és iskoláskorú generáció lélekszáma, azaz a társadalom elöregedése hozzájárult a fejkvótán alapuló finanszírozási rendszer szerint működő intézmények nehézségeihez. (Ugyanakkor a csökkenő gyermeklétszám ellenére például 1990 és 1995 között az intézmények száma emelkedett…)[1] Ezekre a változásokra  reagált és sajnos sokszor ráerősített a hivatalos állami döntéshozás és törvényalkotás. A közigazgatási rendszer átalakulásával 1990 után egy erősen decentralizált, helyi és intézményi autonómiát támogató oktatási rendszer alakult ki, gyakran az irányításhoz szükséges helyi szakmai kompetenciák megléte nélkül. A központi szintű döntések ugyanakkor éppúgy érvényben voltak tevékenységükre, és sokszor eltérő kívánságokat fogalmaztak meg az EU-s, alapítványi vagy megyei szervek, melyek az anyagi forrásokat biztosították számukra – olykor igen szigorú feltételek mellett.[2]

Az egykori Bay Zoltán Elektronikai Szakközépiskola és Műszeripari Szakiskola (Lőrinc utca 40., Újpest) 2008 óta áll üresen. Fotó: Keresztes István

A demográfiai csökkenés, a szabad iskolaválasztás és az iskolák közti versenyhelyzet szegregációs folyamatok elindulását jelentette, ami az intézményi szabad férőhelyek eltérő betöltöttségéhez vezetett. Ezt a folyamatot erősítették a kistérségi társulásokat megcélzó intézkedések 2004-2005-ben, illetve a 2007-es törvények és rendeletek (Közoktatási Törvény[3]).

Hogy melyik iskola került végül bezárásra, abban az építészeti elavultság is fontos szerepet játszott. Sok esetben a mai elvárásokat nem kielégítő, korszerűtlen, vagy nem akadálymentesített épületeink egyúttal magas épített értéket képviselnek.[4] És itt most nem csak az egyes épületek műemlékvédelmi értékére kell gondolni (sok századfordulós, szecessziós, kvalitásos épület jutott a bezárás, így a gyors ütemű pusztulás sorsára), hanem arra, hogy a város lakóinak személyes és kollektív narratív emlékezetévé vált egy-egy óvoda, iskola, amelyekhez esetenként egy-egy család több generációját fűzik fiatalkoruk történetei. Az oktatási intézmény a tanulás, műveltség szimbóluma: a megüresedő épület hasznosítása pozitívan hathat a közösségre, melynek tagjai a bezárás látszólagos indokoltsága ellenére is úgy érezhetik, hogy valamit elvettek tőlük (erre utalnak az egyes bezárások idején szerveződő aláírásgyűjtések, a fenntartás melletti tüntetések).

A közoktatási épületek hasznosítása sok esetben új funkció kialakításával, vagy az eredeti funkció átértelmezésével jár ‒ egy szélesebb oktatás-fogalom használatával más kulturális funkció betöltésére is lehetőséget nyújthat egy-egy épület.

A már nevében is sokat sejtető hatodik kerületi ISKOLA egy régi oktatási intézmény hasznosításának példaértékű esete. Az épületben működő iskola és kollégium megszűnte után az ingatlan 2001-től 2008-ig üresen állt.[5] Később a Tűzraktér működött az épületben a foglaltházak „mintájára”, kezdetben ingyen, majd később havi 150.000 Ft bérleti díjért, amíg jelentős köztartozást felhalmozva végleg be nem zárt 2011-ben. Helyére az ISKOLA költözött 2012-ben, 15 évig vállalva az épület állagmegóvását, illetve ígéretet téve arra, hogy a Tűzraktér idején a hátsó szárnyban alkotó művészeknek továbbra is helyet kapjanak. A vendéglátó és hostel funkciót betöltő épület belsőépítészei bátran nyúltak az iskolákkal kapcsolatos képzettársításainkhoz. Így kapott helyet az épületben egy LED-ekkel megvilágított csontváz (ismertebb nevén Samu). A helyiségek szintén diákéveink hangulatára apellálnak: a volt kollégiumi szobából Házibuli tér lett, az alagsorban Pinceklub, a régi tornacsarnokból pedig Koncert- és színházterem.

Étterem a Hegedű utcai Iskolában. Forrás: iskola.org

Az utóbbi években megüresedő iskolák és a sorra tönkremenő, független alkotótársulatok szempontjából is kiemelkedő sikernek tekinthető a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház megnyitása. Az Inkubátorházat megálmodó Kulcsár Viktória, a FÜGE Egyesület vezetője 2012-ben írta alá a Fővárossal az 5+5 évre szóló szerződést és a 3 évre szóló közszolgálati megállapodást. Az épületet az új bérlők körülbelül 40 millió forintból hozták rendbe a beköltöző közel 40 társulat és az új használatok ‒ színházterek, irodák, próbatermek, kiállítóterek ‒ számára. A FÜGE a Fővárostól a bérleti díj 80%-át kapja vissza éves támogatásként, így csak a rezsit és közös költséget kell hónapról hónapra kitermelniük. Az épület most teljes kihasználtsággal működik, legfőbb bevételteremtő funkciója a földszinti büfé. Az Inkubátorház nem csak hatalmas anyagi segítséget jelent a beköltöző társulatoknak, de lehetőséget teremt a kapcsolatépítésre, közös munkára. A FÜGE produkció eredeti céljainak megfelelően segíti a függetleneket a bürokrácia útvesztőjében és menedzsmentben, ami a közös helyszínnel még hatékonyabbá vált. A környékbeli kulturális helyszínekkel, mint például a Millenáris Parkkal vagy az Átrium Film-Színházzal való együttműködés pedig azt mutatja, hogy a Jurányi a városszövetben is megtalálta helyét.

Fotó: facebook.com/JuranyiProdukciosInkubatorhaz

Az országhatárt átlépve, a német fővárosban is találunk egy nagyon sikeres kezdeményezést. Berlin Lichtenberg városrészében egy elhagyatott óvodát alakítottak kreatív központtá. A vállalkozás célja, hogy mindenekelőtt olyan iparágak képviselőinek adjanak lehetőséget kibontakozásra, akik kiemelt kreatív munkát végeznek, legyenek divattervezők, fotográfusok, vagy kommunikációs designerek.[6] Többek között a hajdani óvoda pincéjéből nyomda, a termeiből különféle műhelyek, konferenciatermek és fotómunkálatok számára alkalmas terek kerültek kialakításra. A szakemberek rendelkezésére bocsátott eszközök közös használata nemcsak egy nagyon gazdaságos munkamódot tesz lehetővé, hanem a különböző szakmák közti kapcsolatok kialakítására, gyümölcsöző együttműködések megvalósítására is ösztönzi az épületben rövidebb vagy hosszabb ideig alkotókat. A külvárosi 1000 négyzetméteres ingatlan előnye a hozzá kapcsolódó mintegy 4000 négyzetméternyi zöldfelület, mely a belvárosban csak nehezen lett volna elérhető. Az sem utolsó szempont, hogy a projekt segítségével egy kevésbé frekventált városi terület került a figyelem középpontjába és munkalehetőséget teremtett a környéken lakóknak (egy hölgy varrónőként, míg egy helyi férfi „házmesterként” vesz rész a kezdeményezésben).

A Tutaj Projekt egy 13. kerületi elhagyott óvodáért és értékes kertjéért küzd, ahol a helyi lakosokkal közösen mintakertet hoznának létre és közösségi, oktatási programokat szerveznének. Forrás: facebook.com/TutajProjekt

Bár egy sok tekintetben szigorú szabályokkal jellemezhető középülettípusról beszélünk, mégis az adott épület speciális karaktere és lehetőségei (védettség, megközelíthetőség, állapot, helyi erőforrások) megszabják alakíthatóságának mértékét, felhasználhatóságának olykor igen nagy játékterét, ami kivételes lehetőség lehet egy-egy terület városi körforgásba való (vissza)kapcsolására, az épület megmentésére és nem utolsó sorban az üres ingatlanok iránt érdeklődő csoportok tevékenységének segítésére.

Pintér Éva írása